Psalms 7

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? ^a1Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat. ^b 2Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. ^c 3Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. ^d 4Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. ^e 5Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ^f 6

Az igazságos Isten megmenti az igaz-szívű Dávidot az igazságtalan ellenség ellen

7Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. ^g 8Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem, 9Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító. ^h 10Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben. ⁱ 11Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet: ^j 12Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela. ^k 13Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet! ^l 14És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba. ^m 15Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint! ⁿ 16Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. ^o 17Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket. ^p